Számunkra ez volt az első teljes napot felölelő, lesben töltött madármegfigyelés, így igazi újdonságként éltük meg. Elsősorban a parlagi és réti sasokat szerettük volna megörökíteni, ám róluk végül csak kevés felvétel készült. Az egerészölyvek viszont kifejezetten hálás fotótémának bizonyultak. A sasfotózás sajnos sokszor a szerencsén is múlik, ráadásul a csípős hideg és az erős szél sem kedvezett a megfigyelésnek.
Az ilyen típusú lesfotózásnak szigorú szabályai vannak, amelyeket mindenképpen be kell tartani. Már napkelte előtt, még sötétben elfoglaltuk a helyünket a lesben, és csak napnyugta után hagyhattuk el azt, hogy semmiképp se zavarjuk meg a madarakat. Amíg mi bent elhelyezkedtünk, kikerült a ragadozóknak szánt táplálék, így a táplálkozásuk közben figyelhettük meg és fotózhattuk őket. Vicces volt látni, ahogy a szarkák is megjelentek, néha kissé szemtelenül próbáltak lopni a húsból.
A megfelelő öltözet is elengedhetetlen: a sötét, lehetőleg fekete ruházat segít beleolvadni a környezetbe, mi még símaszkot is viseltünk. Bár a les ablaka kívülről sötétített üveg, fontos, hogy minél kevesebb bőrfelület látszódjon, és a mozgásunkat is a lehető legkisebbre csökkentsük. Csendben, visszafogottan kell mozogni és pakolni, kizárólag annyit, amennyi feltétlenül szükséges.
Azért szerencsénkre az egerészölyveken kívül láthattunk egy fiatal parlagi sast is, akiről röpképet készítettünk.
